| Főoldal : David, műsorok, költészet napja, színház... |
David, műsorok, költészet napja, színház...
2013.04.12. 18:26
 Sziasztok!
Jó rég írtam, de mentségemre legyen, hogy nagyon elfoglalt voltam.
Mindenek előtt megemlíteném, hogy hoztam két linket, amit a "Riportok" között meg is nézhettek. Az egyiknek a linkje meg is található a chatben is. :)
Már sok -sok ideje hírdetem, hogy lehet szavazni Davidre. Nos, a jó hírem az, hogy David a 8. (!!!) helyre előrecsúszott. :)
Tegnap ugyebár a költészet napja volt. Ennek tiszteletére színházban is voltam. Na, jó, ez így jól hangzott, de a kettő nem függ össze, csak a bérlet előadása esett József Attila születésnapjára.
Illendőnek érzem, hogy hozzak neketek két irodalmi művet, no, nem regényt, ne izguljatok.
Akit érdekel, az kattintson a "Tovább"-ra, és bőven lesz mit olvasnia. :)
Akit nem érdekel, annak köszönöm az eddigi figyelmét:
Domii
Az első mű, Mimnermosz görög költő tollából származik.
Nannó
Élni mit ér arany Aphrodité nélkül s mi lehet szép?
Haljak meg, ha nekem gondot okozni se tud
már édes szerelem nyoszolyáján titkos ajándék.
Mert csak az ifjúság gyönge virága gyönyör
férfinak és nőnek. De ha megjön a gyászos öregség,
mely férfit hitvány vázra cserél, derekat,
szívén már a gonosz gondok rágnak csak örökké,
napfénynek sem örül, hogyha az égre tekint,
gyűlölik őt a fiúk, asszonynak semmirekellő.
Vénségünkre ilyen terhet az isten adott.
(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)
Hm... Milyen ironikusnak tűnhet, hogy egy görög művet teszek elsőnek a magyar költészet napja alkalmából, de mit tegyek, ha ez az egyik kedvencem. De hogy ne tűnjek se ironikusnak, se tudatlannak, a második ígért mű, egy József Attila vers. Ha megjegyezhetem, ez is nagy kedvencem.
József Attila: Április 11
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén.
Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az útban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.
Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.
Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.
Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.
S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.
Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka-alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.
A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendóbe kötözött gondnak.
A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.
(1925.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
